tegnap is együtt voltunk és nihilista életérzések illetve semmilyen érzés nem bújkált bennem
rossz volt
aztán lent a rr-ben volt egy pillanat, amikor azt hittem megszakad a szívem
elöntött valami érzés, ami jó volt és legszívesebben odabújtam, öleltem, csókoltam volna
odabújtam, nyomtam az arcára egy puszit és visszavonultam
én vagyok a kezdő és mégis ő az, aki nem lép
nagyon nehéz
de szeretném, ha megtenné végre
ha megtennénk :)
hiányzik
jó lenne, ha jönne végre a tavasz is, a meleg :)
